„Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot,
aki nem, az talál kifogást”

 

Anyám rengeteget mesélt nekem, imádtam hallgatni. Dédnagyapám talán még többet. Minden este kinyitotta a bibliát azon az oldalon amelyikre éppen ráböktünk,  mi naivan azt hittük felolvas nekünk... Nem így volt, de mi elhittünk neki mindent. Ültünk a földön és megbabonázva hallgattuk, hogy is keletkezett az oroszlán és társai. Hát  innen az a fene nagy fantázia, álmodozás ami az életem alappillére. Szeretem elképzelni, beleélni magam a helyzetekbe, sokszor túlságosan is. Ha az ember lánya ilyen mentalitású,  mondhatjuk nem lesz egyszerű élete.
 
Első találkozásom egy francia kártya paklival úgy 5 éves korom körül lehetett, mikor is kikutattam a nagyapám fiókját és a barna bőrtokot kinyitottam. Ámulva néztem a színes lapokat, forgattam az ujjacskáim között. Később, mikor a nagypapával sokat beszélgettünk és jártunk fel-alá megemlítettem neki a dolgot, haragudott a maga módján, de leültetett és megtanított a használatára. Imádtam az első perctől kezdve, és éreztem ezt a mesterséget már művelhettem valahol de nem ebben a formában.

Később  ajándékba kaptam egy csodálatos művészkártyát. Amit már felnőtt fejjel is megigézve nézegettem.
Akkor is ugyanazt éreztem mint 16 évvel ezelőtt, forgattam a kártyát az ujjaim között, percekig csodáltam. De valahogy a sima játékon túl akartam valamit kezdeni vele.

Telt, múlt az idő és a nagypapa meghalt. Az én életem meg fenekestül felfordult. A sors úgy rendezte, hogy utamba küldött valakit.  Jött a mindent elsöprő szerelem. És én már többet akartam. Sajnos csalódnom kellett  és abban a pillanatban eldőlt meg kell változtatnom az életemet. Számomra egyértelmű volt, hogy a cigánykártyát választom. Megfogott a lapok egyszerűsége, színvilága, és hogy annyira hétköznapian az emberekhez szól.

Úgy tartják, hogy cigánykártyát kizárólag ajándékba kaphat az ember, és ha már megkapta az égi jel. Ez a számomra oly  kedves férfi egyik alkalommal meglepett vele. A gesztusa nagyon jól esett. Habár ő nem hitt benne, azért tudta mivel okozhat örömet.

Nevezhetjük véletlennek, de én nem szeretném azt a tényt, hogy nemsokára utamba került egy cigányasszony, aki fakanalat árult, méghozzá szerencsefakanalat és mellesleg megkérdezte tőlem tudni szeretném-e a jövőt. Naná vágtam rá... elgondolkodtam.  Maga a tény, hogy találkoztunk megerősített abban, hogy jól döntöttem amikor a cigánykártyát választottam.

Eddigi életem során sok ember fordult hozzám bizalommal, egyrészt azért mert talán úgy gondolják jó hallgatóság vagyok, másfelől pedig át tudtam érezni problémájuk mélységét, és óvatosan próbáltam nekik a lehetséges megoldások feltárásában segíteni.

Mikor elkezdtem a tanfolyami sorselemzéseket éreztem felpezsdül a vérem. Csodálatos volt kivetni a kártyákat, és összeolvasni. Leültem és csak írtam mire figyelmeztetnek a lapok, mi lehetne a megoldás. Mikor visszaolvastam hihetetlen volt számomra, hogy ezt mind én írtam. Akkor döbbentem rá, hogy képzelőerőm határtalan.

Minden nap azzal ébredek, hogy egyre többet tudok, egyre mélyebben vagyok benne a cigánykártya világában, és hiszem, hogy egyszer majd nem csak gondolataimmal  fogok segíteni a hozzám fordulóknak...

Hisz a kártya olyan sok mindenre felhívja a figyelmet, elgondolkoztat, útmutatást ad egy-egy kérdésben.  számomra egyik szimpatikus tulajdonsága, hogy nem a távoli jövőt kell benne látnunk, hanem egy segítséget az elkövetkező dolgokra, egy tanácsot amelyet vagy megfogadunk vagy nem. A kulcs az óvatosságban rejlik, hisz emberi sorsokról van szó. Sokszor egy jól megfogalmazott mondat, vagy akár egy szó megmásíthatja elképzelt jövőképünket.

Jó ha ezt mindig szem előtt tartjuk.