Napi 45-50 sors, időnként több is - például a hosszú hétvégéket követő munkanapokon. Előttem a kártyák forduló lapjai. Reprezentálják a kérdezőket, a számukra fontos kérdéseket. Olvasom a sorokat, amiket nagy gonddal vagy éppen sebtében fogalmaztak, nézem a kártyát, amit kiválasztottak, és igyekszem (legalábbis az elején) a legkisebb érzelmi bevonódással a lehető legjobb, számukra leginformatívabb kivetést választani, hogy pontos és világos választ kaphassanak a cigánykártyától. Arra a kérdésre, ami valójában fontos nekik, ami tényleg mélyen foglalkoztatja őket.

És közben igyekszem nem belegondolni, vajon mit álmodtak éjszaka, vajon hogyan találtak rá az oldalunkra, vajon milyen szavakat mondtak ki közvetlenül azelőtt, hogy odaültek volna a géphez és rászánták volna magukat a kérdezésre.

Bátrak, aki félnek, de túllépnek a félelmükön.

Kíváncsiak, de óvatosak, akik kétségekkel szívükben tapogatóznak.

Aztán megjön a kivetés, amibe igyekeztem alig beleengedni magam. Mégis álmomban sokszor visszaköszön. Arcokat látok, összefonódó karokat, egymástól eltávolodó embereket, akik távolodásuk közben másokhoz kerülnek közelebb, és néha bevillan éjszaka is egy-egy kirakás.

Aztán reggel, a géphez ülve azt látom: elemzést kér az álmom szereplője. Elég bátor és elég kíváncsi ahhoz, hogy vállalkozzon a lapok alapos olvasására. Érteni akarja az üzenetet.

Megteszem. Olyankor már nincs, ami visszafogjon. Nincs, ami eltávolítani engedjen. Beleengedem magam a kérdésbe, a lapok válaszába és a sorsba, amit látok. A jövő gyorsan színes képpé formálódik, a képek szavakká, a szavak mondatokká.

De vajon ki történik azután? Vajon meghallja-e a bátor és kíváncsi a kártya üzenetét? Vajon elindul-e azon az úton?

Igyekszem nagyon beleengedni magam a személyes sorsba, amikor kártyát elemzek, és igyekszem a lehető legmesszebbre távolodni, amikor elküldtem a jóslatomat.

Csak a Jó Istenben bízom és a sorsban. Elmondok egy imát, elküldök egy áldást, és szívből remélem, hogy a kérdező meghallja a választ, kezébe veszi jövőjét, és megteszi, amit a jobbításáért tehet.

Nagyon sok jobbítani való életet látok, és nagyon sok fohászt küldök értük. Ha életemben csak egynek van foganatja, már érdemes volt világra születnem...

Mirabella