Életem a cigánykártya
Irén jósnő élete saját jóslatai tükrében
3. rész
Az egerek, a verebek, az emberek – de én biztosan.
Az történt ugyanis, hogy Anna, aki végülis nevelt engem, bizony baszásból tartott el minket. Ez a romáknál azt jelenti, hogy a nő pénzért lefekszik gádzsókkal. Nem számít megcsalásnak, mert a pénzkereset egy fajtája. Hát, ahogy nőttem, nődögéltem, az Anna kucsaftjai kezdték rajtam felejteni a szemüket. Az Anna meg persze szeretett volna egy kis munkamegosztást, meg a kereset is, ugye, szóval kezdte figyelni ő is, mikor kerülök eladó sorba. El is adott, ahogy lehetett. Nemrég tudtam meg, szabályos licitet tartott a szüzességemre. Helyesebben tombolát, és persze nem szabályost. Mert árult tombola jegyeket amerre csak jártunk, de közben azt is híresztelte, hogy majd csalni fog a húzáson, egyiknek azt mondtam ilyen papírból, a másiknak, hogy olyanból van az a jegy, amit ad neki 5 márka felárért és akkor majd ez akad a húzó kezébe. Meg volt vigaszdíj is, az első franciázásom meg az első popsisom. Így árulgatott, de én csak sejtettem. Főleg abból, ahogyan rajtam felejtette a szemét, amikor fürödtem.
Térjünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy a Szerelmes nő általában maga a kérdező. A Szerelmes férfit akkor emelem ki a pakliból, ha egy asszony vagy lány érdeklődik párja felől, vagy, ha a kérdező férfi.
Életem első fontosabb kivetése ebben a témakörben 13 éves koromban történt. Akkoriban kiderült, hogy Anna mégis másképp ad túl rajtam. Volt neki egy német pasija, Günter, aki rábeszélte, hogy az orális szüzességemet adjam neki nagyobb felhajtás nélkül. Én akkorra már láttam pornó filmet, mert Anna azzal is csencselt, úgyhogy pontosan tudtam, mit jelent orális szüzességem gyors átadása:
– Leszopsz neki estére – fogalmazta meg Anna egészen érthetően.
Csak azt felejtette el, hogy ha én egyszer kezembe veszem a sorsom fonalát, akkor azt aligha eresztem el. Hát nagyobb tapasztalat híján is csak arra kellett figyelnem, mitől nyög, sóhajt, görbül, hörög ez a Günter. Dolgoztam a szájammal, de igazából az ujjam köré tekertem. És rafináltabb voltam, mint az Anna, aki rögvest felrikácsolt azon az érdes hangján, ahogy elment a csávó:
– Na, elmentél, jó volt? Kész vagyunk.
Én csak finoman bögyörőztem, ahogy lankadt, csendesen odasimultam, kicsit kenegettem, amit spriccelt, mert a férfiak szeretnek maszatolni, mint a gyerekek. Ahogy mondtam az ujjam köré csavartam, levettem a lábáról. Most már, így az idő megszépítő messzeségében nem is volt rossz pasi a Günter, de hát nekem akkor egy negyvenes férfi maga volt a vénség.
Szóval Günter fizetett Annának 50 márkát, kiment az ajtón, én meg jól összevesztem Annának, hogy nekem jár 25, még így is többet kap, mint amit ő szokott kapni. Persze, szándékosan vesztem össze vele, mert így eszébe sem jutott rámnyitni az ajtót, amikor bementem a szobába nagy dérrel-dúrral, sértődötten. Így össze tudtam pakolni, és minden kedves cuccomat magammal tudtam vinni.
De Günter autójába csak akkor szálltam be, amikor leszámolta a kétezer márkát, beletettem a csizmámba és felhúztam. Mert az olyan szoros csizma volt, hogy erőszakkal le nem vették rólam, viszont a farmerem is szoros volt, tehát ha meg akar erőszakolni a Günter, akkor hiába húzza le valahogy a gatyát, akkor sem tud jól hozzám férni, mert a csizma szára tartotta volna.
De a Günternek eszébe se jutott ilyesmi. Szépen elvitt Belgrádba, kibérelt nekem egy lakást, úgy, hogy én fordítottam a tulaj és közte, kifizetett két hónapi kauciót, aztán házi oltárt csinált belőlem és elkezdett engem imádni. Képes volt úgy felizgatni, hogy már könyörögtem, vegye el a szüzességemet végre. Gyengéd volt, kedves és boldog. Először éreztem ilyet életemben, és egyáltalán nem találtam magasnak az árat, hogy egy kicsit eljátszom a Jancsijával, ide-oda becsókol. Elvitt olyan mulatókba, amilyenekről álmodni sem mertem, finom italokkal kényeztetett és fűvel kínált. A kétezer márkámhoz hozzá se akart nyúlni, nekem se kellett egyszer se elővennem a csomagot, amit eldugtam a ház szemétledobó csöve mögé.
Egyszer aztán az mondta a Günter, ő szeretné, ha már elsőre élvezném a szexet, úgyhogy legyek olyan fiúval, akit választok. Csak annyit engedjek meg neki, hogy előtte ő beszél egy kicsit a sráccal, mert azért az üzlet, az üzlet.
Na, akkor összeállt a kép. Azért tapizott, nyalizott ő annyit a lábam között, mert meg akart győződni arról, hogy ott van-e még az a kis hártya, ahogy hívják, és ami olyan sokat számít azoknak a baráti arab országokból érkezőknek, akikkel már sokszor láttam sutyorogni.
Akkoriban még voltak azok a csavart Pepsi Colás üvegek. Na én egyet szépen elhelyeztem magamnak úgy, hogy a megfelelő alkupozíció kedvéért bármikor felnyomhassam.
– Fájni fog – mosolygott szelíden.
– Strici vagy – vágtam rá.
– Üzlet – mondta nyugodtan Günter.
– Felezünk.
– Még két ezer – mondta.
– Szóval tízet kapsz?
– Igen. De vannak költségeim. Gondold meg, ha maradsz Annával, nem kapsz többet, mint száz márkát, most meg nézd, több ezerről van szó.
Korrekt volt.
Miután így megegyeztünk, szépen ideadta a pénzt előre, el is mentünk útlevelet csináltatni. Volt neki valami papírja arról, hogy a felügyeleti jog vagy micsoda az övé, úgyhogy egy héten belül szépen bepakoltunk és indultunk Németországba. Az NSzK-ba. Frankfurtba. A Majna partjára.
Ha most az olvasó azt gondolja, Günter egy lépéssel előttem járt és az orromnál fogva vezetett, hát nagyot téved. Günter egy fényévvel járt előttem. Annával már hónapokkal előbb lezsírozta ez egészet, még akkor, amikor a fényképem alapján Omarral megalkudott rám tíz ezer márkában. Amiből négy ott szuttyogott a csizmámban egész úton.
– Azt hittem, a Tri sesiraban lesz valaki – próbálkoztam.
– Ugyan már, a Tri sesira jemeni vagy líbiai figuráinak még feleségre sincs ennyi pénzük. Cashu például azért tanul még mindig politikai gazdaságtant nálunk, mert otthon nem tudna megnősülni.
– Tudom, mesélte, milyen nagy az infláció. Amikor eljött, negyven kecskéért még szép kövér nőt kapott volna, most meg egy ilyen kis vézna csikasz is ötven kecske, mint amilyen én vagyok.
– Na látod. Olyanhoz megyünk, aki meg is tud fizetni és értékel is.
Omar tényleg jóképű férfi volt. Egy szőnyegboltban találkoztam vele, végigmért, végigmértem, vett egy perzsát olyan összegért, amiért én azóta sem adtam el szőnyeget, aztán ment is. Én meg ott álltam, hülyén.
Ma már tudom, ezután kapott zöld utat Günter, addig folyamatosan szorongott, mi is lesz, mert az is megtörténhetett volna, hogy simán neme int Omar és akkor az egész addigi befektetése hiába lett volna. Egy kis autópályás kurva évek alatt hozta volna be neki ezt a pénzt.
Úgyhogy elkezdődött a betanításom...