Az 56 lapos cigánykártya

A fehér galamb a lelki békét, lelki harmóniát szimbolizálja. A nő egyenes testtartása, kibontott haja a növény- és állatvilággal együtt szimbolizálja önnön szépségének, nőiességének vállalását, mindazt, hogy megtalálta és elfogadja helyét a természetben, a világban, az élőlények összetartoznak, mindenkinek megvan a saját szerepe. A "nyitott" faág a nő mögött van, míg a "zárt" bokor előtte jelképezi, hogy a kör bezárult, megtalálta, akit keresett, ezzel élete kiteljesedett.

Ezen a képen kevesebb a lágy, "hullámos" vonulat, a háttérben nincs domb, hanem egyenes horizont, a férfi testtartása is "szögletesebb", mint a nőé, ami a racionalitást jelképezi.
A képről hiányzik a mozgó világ, csak a mozdulatlan növényzet van, ami jelentheti azt is, hogy a férfi érzelmeit inkább önmagának éli meg, mintegy elvonulva az emberektől.
Míg a nőnél a galamb elrepül, "elmondja" a világnak a nő érzelmeit, a férfi a mozdulatlan növényzettel osztja meg ezt, külön időt szán erre a hétköznapokból, míg a nő ebben éli mindennapjait.

A színek nem illenek a férfihez, de együtt is valami féle diszharmóniát sugallnak, a kétféle lila, a barna és a kék. A hétköznapoktól elszakadt, idegen érzésekről, érzelmekről, vágyakról beszél a kép, ami hirtelen tör fel az emberben, megmagyarázhatatlanul. A ruházat és a díszlet színazonossága (lila ing és függöny, barna cipő és padló), összeolvadása jelzi a dinamikát, azt, hogy hagyja magát sodorni ezen érzelmektől, de a férfi fekete haja jelzi azt, hogy azért mindennek tudatában van és tetszik neki, előrelendíti.

A nőhöz jobban illenek ezek a színek és erősebbek is, mint a férfinál. A nő a ruhán kívül ékszert is visel, ami jelentheti azt, hogy ez az érzelem, vonzódást (ha nem is szerelem) emlékezetes marad. A színek itt valamivel jobban harmonizálnak, a nő karjai is párhuzamosak a függönnyel, tehát a kérdező jobban tudatában van annak, mi történik körülötte, és mindezt élvezettel éli meg.

Az ifjú jelképezheti a vidámságot, gondtalanságot, játékot, az élet élvezetét. A bárányfelhő mögötte bizonyos tisztaságra utal, ami a felnőttek által már megtapasztalt akadályok nélküliségre is rámutat, átvitt értelem valaminek a játszi könnyedséggel való kezelését, helyzet uralását. Az ostor és lovagló csizma, s egyúttal a hátul hagyott falu mutat arra, hogy időnként szeret kiszakadni környezetéből és csak önmagában száguldani, azaz szereti a természetet, a világot, kiélvezi annak minden pillanatát.

A lány a víztükröt nézi, talán önmagát, de a víztükörben nem látjuk viszont a lány képét, tehát még nem érti, nem érzékeli önmagát, a körülötte lévő dolgokat, habár szeretné mindezt, őszintén és tisztán, amilyen maga a víz is. A lágy színek, a virág, a tiszta víz tiszta, de kiforratlan érzelmekre utal. Erre a kiforratlanságra utal az is, hogy a kép vonalainak harmóniáját a kusza virág erősíti, ami magához vonzza a szemet. Szintén a kuszaságot erősíti az is, hogy a virág szárainak van a legsötétebb színe a képen. Talán csak leült egy pillanatra, mert cipőjét nem vetette le, bármelyik pillanatban indulásra kész.

A kopár természetbe benyúló örökzöld fenyőág jelzi, hogy a gyász ellenére a férfi lelke él, bármi történt, az élet megy tovább. Igaz, a kopár fának támaszkodik, tehát valami elmúlt az életében, ami ott marad a lelkében, de mindezen túl kell lépnie és túl is fog, hiába most egyedül maradt és magányos. A jobb keze a kopár fát választotta, tehát ez a negatív érzés még erősebb benne. Ezt mutatja az is, hogy bal karja csak lóg mellette, térdei nem egyenesek, kissé elengedte magát, átadta magát a bánatnak.

A nő a padon egyenes derékkal, keresztbe font lábakkal ül, inkább várakozik, miközben leült, mert nem pihenő állást vett fel. Lombok veszik körül, előtte is, mögötte is, talán valamit magába zár, eltakar, amit a lombokkal együtt a testét teljesen borító fekete ruha is jelez. Bekötött hajviselete is jelzi, hogy asszonyról van szó és nem leányról, túl van már egy-két akadályon.

Az általános leírással ellentétben, ahányszor kezembe kerül ez a kártya, az első érzésem mindig a ravaszság. Első ránézésre mindig egy kerítés mögé bújó öregasszonyt látok, csak ha jobban megnézem a lapot, akkor tűnik fel, hogy tulajdonképpen virágot tart a kezében. A fű világos, az ég, a kerítés, a ruhája sötét. Inkább a tolvaj lap jut eszembe, valamit takargat, a pár szál virág a fűben sem virágágyásra utal, hanem szintén az álcázásra.

A férfinek mind a testtartása, mind a feltartott feje az előre néző tekintettel (és talán szemüveggel a bal szemén) azt sugallja, hogy figyel és elemez. Nézi mi történik körülötte, de már egy másik szemszögből. Egyúttal mintha azt is sugallná, hogy átgondolja életét, békésen emlékezik rá. A piros színű pad sugall arra, hogy meleg szívvel emlékezik mindenre. A mögötte lévő fáról még nem hullt le minden levél, ami jelentheti, hogy még van teendője.

Ez a kép sem jelent feltétlenül összetartozást, inkább beállított képnek tűnik, nagy a távolság a menyasszony és vőlegény között. Hiányoznak a színek, amelyek az összetartozást jelzik, mint pl. a XIII. képen. De ettől eltekintve mindketten vidámak, mert valami jó következik az életükben, de talán ennek még nincsenek teljes mértékig tudatában. A képen nagy a barna talaj, ami ennek a kapcsolatnak a racionális meglétét is adja, tehát nem csak érzelmi, hanem tudatos összekapcsolása is az életüknek.

A ház nyugalmat sugall, ezen felül mindannak elérését, amire az ember vágyik. Itt minden megvan, a növényzet, a víz, a csónak. Mi másra vágyhat valaki, ha az otthonát próbálja elképzelni. Maga a ház nem nagy és nem kicsi. Egy család pontosan be is tudja lakni. A ház alján lévő kőlábazat jelzi mindennek a szilárdságát, megingathatatlanságát. Ha valaki ezt eléri, nem igazán fog már ebből kiszállni. Megvan benne a kényelem és az elegancia is. Mintha a kőlépcső nem is kertbe vezetne, hanem egy folyópartra. Ez utal arra, hogy csak kívülről látjuk mindezt, nem engednek belelátást. A kőkerítés viszont sugallja, hogy mindez az övék. A természetet is bevarázsolták az otthonukba, mely nem mű, hanem élő.

A család mögött lévő bokornak ugyanolyan zárt íve van, mint az I., II. lapon lévő bokornak, bezár, a család teljes. Már nem önmagukért vannak, hanem a családi egységért. S hogy ebbe nem fásulnak bele, azt mutatja a színek kavalkádja, ami a képen megjelenik. Az asszony nyitott, piros színben van, vidámságot mutat. Ez már egy idilli családi kép, melyet a kutya is teljesebbé tesz. Itt is megjelenik mind a növény, mind az állatvilág. Harmóniát sugall, megtalálták céljaikat, s azért vannak, hogy azt szebbé tehessék.

A látogató öltözete hasonlít a házi asszonyéhoz, igaz, előtte nem kötény van, de ez is utal a látogatás rövidségére és hirtelenségére. A látogató alacsonyabb, mint a másik nő, nem is annyira nőies, mintha ő kezdeményezte volna a találkozást, neki kellene nyitni valami miatt. Mindenképpen békés szándékkal jött, nem hivalkodóan, erre a szerény csokor is utal, amit a kezében tart, egy szál, és nem egy hatalmas csokor.

A szivárvány általában eső után jelenik meg, a mai napig, ha valaki szivárványt lát, örömmel kiált fel és mutatja másoknak, pedig ez nem is annyira ritka természeti jelenség, de valahogyan mindig örömöt okoz. Ez jelentheti valamilyen örömteli eseménynek a felbukkanását, amit többször is átéltünk már, de újra és újra gazdagítja lelkünket. A szivárvány csak a gyermeket öleli körül, a madarak kívül esnek belőle, mintha egy kifejezett védő burok lenne a számára, valamilyen égi védelem, ami követi minden lépését, ahogyan halad előre. Jelentheti a dolgok szerencsével, áldással történő előrehaladtát.

Míg az előző képnél ott voltak a madarak, mint szintén az égiek képviselője, a gyerek pedig magában lépdel, mintegy engedve kibontakozni(akár valaminek a beindulása, felszínre kerülése, megnyílása), ezen a képen az anya karjaiban van a gyerek. Ha az előzőhöz hasonlítjuk és a gyereket helyezzük a középpontba, s átvitt értelemben nézzük, nincs haladás, nem annyira dinamikus, a gyerek nem önmagát fedezi fel, hanem a biztonságot élvezi. Az előző kép dinamikáját a több virág is erősíti. Az anya szemszögéből pedig egy égi ajándékként jelenik meg, melyet erősít a szivárvány is. Nem is annyira a féltésről szól, hanem az örömről.

Ez a kép számomra nemcsak a vágyakozást jelenti, sőt, inkább a felkínálkozást. Erre utál a testtartása, és annak vonalát követő ruhája. A szerelmi vágyra talán a rózsa utal, de a színek inkább a szexuális vágyakozást erősítik. A növényzet is kevés a háttérben ahhoz, hogy életteli legyen a kép. A rózsa is halott a földön, tehát ez is inkább azt erősíti, hogy nem annyira lelki gazdaságról, érzelmekről szól, mint az I. lap.

Ez a lap számomra leginkább személyi jelölő. Míg az összes többinél a személy mellett legtöbbször az átvitt értelem is megjelenik, itt leginkább egy fohászkodó nő jut mindig az eszembe, akiben benne van minden szelídség, kedvesség. Bezárkózott, mintha elvonult volna a világtól. Talán nem a hajó ment el a parttól, hanem ő maradt egy lakatlan szigeten. Talán szerelmes, ő egy harmadik egy viharos kapcsolatban.

Ez a lap is erősen személyi jelölő. Egy magányos férfi, lehet társa, de kapcsolatban is magányos. A külvilágnak teljesen mást mutat, mint ami a belsejében van. Szereti a kertjét, fáit, kútját, mindazt, amit megvalósított. Csak ebben nem talál társra, nincs kivel megosztania.

Talán valamire várakozik, ezt jelezhetik a rovátkák is a falon, számolja a napokat. De a sok idő, ami már várakozással telt el, fásulttá tette. Önmaga is a várakozás rabjává vált. Már nem reménykedve várakozik, hanem megszokásból. Az idő múlását a málladozó vakolat is szimbolizálhatja. Talán ha eljönne az, amire vár, akkor sem tudna örülni már neki. Míg a XIX. lapban a fa még reményt mutat, és a külvilág, a férfi ott legalább saját dolgaiban, saját magában örömet talál, ezen a lapon teljesen bezárta magát, esélyt sem ad egy jobb dolognak az eljövetelére. A mai nyelvezettel élve: "teljes megzuhanás".

Az ég festése a nyíl irányát követi. Amilyen sebességgel repül a nyíl, ugyanolyan dinamikája van az égnek, mintha az is repülne lefele. Szóval elsöprő szerelem. Erről nem igazán tudok többet írni.

Ez a lap a nő szemszögéből a féltékenységet jelenti, de a férfi szemszögéből a hűtlenséget is jelölheti. A zárt bokor a barna nő és férfi mögött van, jelentheti azt, hogy ők az igazi lelki társak, függetlenül attól, hogy "hivatalosan" kihez tartozik a férfi. Míg a szőke nő egy "szétnyíló" ágú fa mögé bújt, tehát kinyílt a férfi szíve, nem kötődik már a szőkéhez. Ha csak testiség miatt tekint ki valaki egy kapcsolatból, akkor inkább felcserélném a két hajszínt. De mivel a barna a képen a kapcsolat élvezője a pillanatban, így inkább arra utal, hogy lelki társat is keres a férfi. Erre utal a testtartásuk és az is, ahogyan egymásra tekintenek.

Ezen a képen számomra a nő az erősebb, a férfi mintha megalázkodna kicsit. számomra inkább azt jelenti, hogy ismételten magyarázkodásra van kényszerítve és talán értelmetlenül is, és ő ebbe a "játék"-ba belemegy. Talán kissé női lélekkel van megáldva. Talán nyaralnak, ami szintén elromlik az örökös értelmetlen dolgok magyarázása, rágása miatt. Észre sem veszik a naplementét vagy napfelkeltét, ahogyan a domb mögül kibújik. A hajó, a madarak, a természet teljesen háttérben van, nem néznek körül (talán a nő makacssága miatt), nem veszik észre mindezt. Erről a lapról mindig a félreértés jut eszembe, igaz a hitetlenséget értelmezhetjük így is.

Ugyanaz a színvilág, de a háttér üres, mégis életteli. Nem szükséges tenger, hajó ahhoz, hogy megleljék örömüket. Mindehhez elegendő egy szék, és egy levél. Itt már azért ül a nő, mert a férfi udvariasan odaengedte, míg az előzőnél azért, mert az neki jár. Itt a széknek karfája is van, ami nemcsak a nőnek jelent támaszkodási lehetőséget, hanem a férfinak is. Ha üres lenne a szék, nem tudna így támaszkodni, mert feldőlne, de mivel a nő is jelen van, rajta ül, így teljes súlyával ránehezedhet, megtartja.

A nő valami miatt dacol a kép alapján, lehajtja fejét, durcás az arca. A férfi mindezt nem teljesen érti, az ő feje nincs lehajtva, kissé a nő felé irányul és várja, mikor lesz túl az értelmetlen dacoláson és mondja el, mi bántja. Tipikus képe annak, ahogyan apró problémákat kezel egy férfi és egy nő. Míg a nők felnagyítják, beleélik magukat, addig a férfiak könnyedébben kezelik, az apróságokon könnyebben túllépnek, s nem szeretnének több figyelmet szentelni neki, mint amennyi szükséges. A férfi inkább kivárja, míg "megjön a nő esze", és nem szándékozik belemenni különösebb "lelkizésbe". Amin át lehet lépni, azt tegyük is meg, értelmetlen időt szánni arra, ami nem jelentős bosszúság.

Ugyanaz a nő ül, mint a Hitetlenség lapon, de a XXIV. lap karfás székén, ami valamivel kényelmesebb, hiszen a karjait is rá tudja tenni. Kényelmesebb, biztosabb, ezt a lelki békét jelöli a galamb is, mely éppen leszállni készül. Béke száll a nő lelkébe, s már a férfi is ajándékkal érkezik. Nem hajol le a nőhöz, egyenes háttal nyújtja felé. Ha kapcsolatot keresek a Hitetlenség lappal, a fenti értelmezésem alapján, a nő oldódása után a férfi rögtön szeretettel közelít. Harmóniát sugároz a kép. Ha átlépünk a fölösleges problémákon, az élet is megajándékoz a nyugalommal, jóval.

A férfi még akkor is vigyázban áll, ha kint van a természetben és nem dolgozik, szolgál valakinek. Mögötte egy "nyitott" ágú fa áll, mely jelzi, hogy nem kötődik sehova. Karjait szorosan tartja a testéhez, mely bizonyos zárkózottságra utal, nem nyitott ember, talán nem is túl izgalmas, nem szolgál se kellemes, se kellemetlen meglepetésekkel. Nem irányít, hanem őt irányítják. Nem érzékeli a szabadságot, annak jelentőségét, akkor van elemében, ha végezheti dolgát. Erre utal, hogy valahol hátul madarak repkednek, de a teljes képet majdnem ő tölti ki. A növényzet is egyetlen fa, kopárnak tűnik ezzel minden.

Ebből a nőből hiányzik minden nőiesség. Tipikusan az a nő, aki a gyerekszülés után elfelejti, hogy férje is van. Kiszolgálja a férfit, elvégez minden házimunkát, de nem jut eszébe az, hogy ennél több is szükséges az élethez, kapcsolathoz. Talán úgy gondolja, amit már egyszer megszerzett az így is marad. Önmaga számára is unalmas. A fal mértani formái (melyekben nincs görbe vonal) is erre a szögletes, begyepesedett gondolkodásmódra utalnak. A kék színű padló és fal ugyanazt a vonalvezetést követi, mint a Szerelem lapnál, csak itt mintha a másik irányba haladna, hátrafelé. A nő szembe jön velünk, teljesen ellenkező irányba halad, mint a sodrás. Észre sem veszi, csak azt nézi, ami a kezében van, csak a munkáját látja.

Nem is a kép külön egységei juttatnak most eszembe jelentést, hanem maga a kép összessége, a bíró: eljött az ideje, hogy valamiben döntést hozzunk, ha volt is mérlegelési időszak, most már meg kell adni a végleges választ, nem húzható tovább az idő. Ugyanerre utalhat a pecsét is. Jelentheti azt, hogy valami megpecsételi az ember életét.

Lelki megtisztulás, a dolgok elfogadása, elengedése. A sárga szín a képen akár a napot is jelenthetné, a nap fele fordulást, tiszta lelkiismeretet. A kép alja sötét, viszont a felső fele fehér és sárga, ami szintén a lelki megtisztulásra utal, tiszta szándékra, őszinteségre. Esetleg túl van a zűrzavaron, kitisztult a kép. Míg a Lelkész utalhat arra, hogy rendeződött, tisztázódott a lelki állapot, a Bíró jelentheti ugyanezt a földi, hétköznapi dolgokkal. Míg ez a lap utalhat az irracionálisra, a bíró a racionális cselekedetekre.

Az alsó felhőből nagyobb rész látszik, mint a felsőből, így már a fogadó félhez közelebb van a hír, mint a kiindulótól. Jelentheti azt is, hogy a másiktól át kell vennie a dolgokat, már neki kell tovább dolgoznia rajta. A virágok a kép két szélén és ugyanaz a virág a levélen jelentheti valami örömhírnek a hivatalos, ünnepélyes keretek közti bejelentését is.

Az izmos férfialakra bízott üzenet jelentheti annak fontosságát, rá bízták, hogy biztosan megérkezzen. Az olimpia lángját vivő férfira hasonlít, ami tényleg arra figyelmeztet, hogy a hírvivő is nagy figyelmet igényel, hisz ez nagy esemény. Nem lépdel, hanem szalad a felhőkön, szárnyai vannak a lábán is, hogy minél gyorsabban megérkezzen, a mögötte lobogó sál is erre a gyorsaságra utal. A borítékon pecsét van, így csak az bonthatja fel, akinek címezték. Tehát kifejezetten annak szól az üzenet, akihez küldik.

Itt is "lefele" sodrású az ég, és ebből a sodrásból emelkedik felfele a nő. Kiemelkedik az átlagból. A földgömb a lába alatt van, tehát minden a lába előtt hever, meghódítja a világot, minden amibe belenyúl, meg tudja oldani. Lenge ruhája alatti meztelensége, kiengedett haja a szabadságra, korlátok nélküliségre utal. Ruhája színe beleolvad az ég színébe, ami utalhat a lelki harmóniára, összhangra, boldogságra.

A használhatatlan végtagok utalhatnak arra is, hogy valamiben az illető egyszerűen tehetetlen. A szemei talán nyitva vannak, érez, tud gondolkodni, de a külső körülmények meggátolják a cselekvésben. A hasadék (feketével jelzett) utalhat arra, hogy ez a gát hirtelen jött, valamire nem számított, ami ennyire meggátolja a továbbhaladásban. A gyógyító fű talán lehet segítség, de feltétlenül igénybe kell vennie a másét is. Viszont ha nem cselekszik vagy cselekszenek elég hamar, akár el is vérezhet (elég sok vér van a képen), azaz az eddig elért dolgait is elveszítheti.

Kellemes lap. Mindig azt sugallja számomra, hogy figyelnek "Föntről", vigyázzák utamat. A bárányfelhők nem az égen jelennek meg, hanem a szem köré koncentrálódnak, egységes egészet alkotva. A szem közepén a fehér pont jelzi, hogy egy gyökere van mindennek, és onnan egyenlő arányban indul el minden mindenfele, ahogyan a nap is szórja sugarait. Az állapot tartós, semmi nem zavarja, amíg hiszünk benne. Amint felborul, nagy lesz a zűrzavar.

A kártya jelentheti valamiben az előrehaladást, fejlődést. Erre utal az is, hogy a madarak, a repülő, a hajó mind egy irányba tartanak, balról jobbra. A cél egy, mindegy, hogy mivel közelítünk felé. Mintha a felhők is ezt az irányt mutatnák. Az ég tiszta, szépek, világosak, melegek a színek. Valószínűleg az irány jó, amerre minden halad.

A képen egyetlen fa van a távolban, mintha valahol a pusztában állna a férfi, nem takarja semmi. Bátran vállalja örömét, magasra feltartja kezében a két kis zsákot, kimutatja a világnak érzéseit. Nadrágján két folt van a térdénél, ezért értékesek annyira a kincsek, amiket felmutat. Mintha ő hozta volna ide a ládikót, hogy mindenki szeme láttára bontsa fel, tudja meg, mit is rejthet. A talaj itt nem barna, nem zöld, hogy esetleg fűben álljon, hanem kék. Tehát bárhol lehet a helyszín. Az ég és a víz színe a kék, tehát mintha nem a valóságban lenne. Ezért talán vigyázni kell, nehogy túlzottan beleélje magát, és ennek a hirtelen örömnek tulajdonítsa életét, mindent megváltoztasson, mert azért a valóság valahol jelen van. Jelenthet így a kép bódult állapotot. (Csak nehogy felébredjen az illető.)

A nő vékony, csinos is lehetne, de takarja magát, elrejti nőiességét. Számomra nagyon hasonlít a XXVIII-as képhez. Csak inkább ez jelenti a szolgaság képet. A saját maga szolgája. Talán frusztráltságában történnek meg ilyen dolgok, hogy még a csésze is kiesik a kezéből. Talán nem tudja eldönteni, hogy feltakarítsa-e előbb vagy elvigye a többit oda, ahová indult. A barna talaj és halvány fal is a lelki egyszerűségére utal.

Számomra ez a kép a múlandó vígságot jelenti. Ezzel kell teletűzdelni életünket. Minden nem lehet állandó, de mindenben meg kell találni a szépet és örülni neki. És így kellemesen telhetnek napjaink, éveink. Amennyiben lehet, a dolgokat a könnyebb végéről megfogni, hisz ugyanazt fogjuk csak sokan a nehezebb végét. A madarak is párban vannak, a fák is, az emberek is. Ne hagyjuk ki a társaságot, osszuk meg mindennapjainkat másokkal, egy könnyed mosoly sok mindenkiből a kellemeset csalja elő. Ez az állapot, ez a jókedv nem állandó, talán csak addig tart, amíg végigmennek a mezőn, de ezt így is meg lehet tenni. S akkor mindent szebbnek látunk.

Hát bevallom, amikor először megláttam ezt a kártyát, magamat láttam rajta, de szerencsére aztán felfogtam a XXXIX-es kártya jelentését (legalábbis, amit leírtam róla), és tényleg működik. :-) Na, ennyit rólam.
A kép szürke hangulata a lány érzéseit mutatja. Most lemondott mindenről, egyelőre nem látja, hogy lesz-e jobb ez még valaha. Nem lát ki a problémából. Még a fa ága is görbe hátának a vonulatát mutatja. A helyzet egyelőre reménytelen, hiszen a természet is a tél fele halad. De szerencsére ennek is van körforgása, hiszen a tél után újra tavasz jön, kivirágzik minden, csak a telet is át kell valahogyan vészelni, s az még előtte áll. Haja gondozatlan, öltözete is lelki világához igazodik, nem látja a színek fontosságát, elbújik a szürkeség mögött, hogy ne vegyék észre. Nem mondható depressziósnak, inkább mélyen elgondolkodónak. Csak a bánatban a testtartása is görnyedt lesz. Egyelőre csak nézi az életet, hogyan megy el, és marad le sok mindenről. Hogy ez az érzés elmúljon, meg kellene teremtenie a saját életét, amiben örömét leli. A képen lévő madaraknak is hosszú az út, fárasztó, de ha belegondolunk, mi nem járunk annyi országban, amennyit ők átutaznak évente. Valahol a bánat szépségét is meg kell találni, és hagyni, hogy építsen bennünket.

A XLI. lapon madár szembefordul a kutyával, hisz az nyugodtan ül, nem készül semmilyen mozgásra, míg a XLII. képen háttal van a macskának, mely éberen figyeli, bármikor ugorhat. Az elsőn mintha a madár és kutya társak lennének, mindketten a kert lakói, a másodikon valamelyikük számára idegen a kert. Vagy a macska a betolakodó, vagy a madár. Az kutya és a macska színe ugyanaz, akárcsak a képeké, csak az állatok testhelyzete más. Az első kép a nyitottságot, békét sugallja, a másodikon a madár talán éppe élelmet talál, ő a kukacra lel, a macska pedig a madárra. A XLII. kép sugallja, hogy talán mi is áldozatai vagyunk valakinek, akárcsak mi is lesünk valakire, aki a mi áldozatunk. Ezzel ellentétben a XLI. kép a békét sugallja, az egymás mellett élés szépségét, az egymásnak nyújtott biztonságét, mindenki megtalálja a másikban a jót, s talán érdemes arra nagyobb hangsúlyt fektetni, a többitől pedig eltekinteni.

Ezen a képen úgy tűnik, a győztes távolodik a vesztestől, de úgy is érthetjük, hogy a vesztes lemarad, egy helyben marad, míg a győztes továbbmegy. A dolgok úgy alakultak, ahogyan ő szerette volna. nem ujjong, legalábbis nem úgy tűnik számomra, hanem vidáman, örömtelin lóbálja a karját. Ezen a képen jobban a háttérben marad a másik alak, mint a XLIV-en, tehát ez egy olyan "csata" volt, amiben értelemszerűen valakinek győzni kell és valakinek veszíteni, nem lehet mindkettőnek győztesen kikerülni.

A csípőre tett kéz utal arra, hogy a vesztesben nem szomorúság, hanem a "nem értem miért" lakozik. Itt a győztes a barna nő fele fordul, tehát a kimenetel fordítva is történhetett volna. De nem tűnik úgy a nőről, mintha pótolhatatlan veszteség lenne, nem tűnik teljesen dühösnek, hanem inkább azon gondolkodik, hogyan tovább, hogyan lehetne helyrehozni. Nem tűnik túlzottan nagy problémának, mert eléggé egyszerű a háttér, nincs növényzet, az égen sincs semmi, a horizont is talán csak azért van, hogy a távolságot éreztesse a két ember között, vagyis a probléma két vége között.
Utalhat ez a kártyapár arra is, hogy ugyanazt a dolgot kétféleképpen is lehet nézni: élek a hétköznapi hasonlattal: egy félig vízzel telt poharat nézhetünk úgy is, hogy a pohár félig tele van vagy a pohár félig üres.

A tükörben semmit nem látunk, csak elmosódott színeket, pedig elég nagy a felület ahhoz, hogy lássuk benne azt, ami lemarad a képről. Tehát a tükör sem tölti be a funkcióját, csak dísztárgyként szerepel, mint az oszlop, a virág. Úgy tűnik, csak felhalmozza az értékes, esetleg antik dolgokat, melyek több kultúrát is képviselnek, de igazából rendszert, lényeget nem lát bennük; sznobságra utal. A virág viszont nem tűnik élőnek, mintha művirág lenne. A művirág számomra viszont szegényes szépérzékre utal. Inkább nem legyen virágom, mint művirág díszítse a lakásom bármelyik sarkát. Maga a nő is el van veszve ebben az egész kavalkádban, nem jön, nem megy, nem pihen kényelmesen, egyszerűen csak megállt csábosan az oszlophoz dőlve, mintha feltűnést szeretne kelteni.

A kártya mindig egy háború utáni állapotot juttat eszembe, sötét az ég, mintha füst lenne, mintha romos épület lenne a háttérben. A fa lombja eltűnik a felhők között, csak halvány árnyalatnyi különbség van a színek között. Egyedüli világos szín a halál öltözetének a színe. Mintha egy háború után eljött volna a halál időszaka, a vég, innen már a felemelkedés állapota jön, az építkezés. Ha a felhők elvonulnak, kitisztul az ég, szét lehet nézni, mi maradt mindenből, s miből lehet újat kezdeni, mit lehet felhasználni az építkezéshez. A fa és a kő mögött "rejtőző" növényzet utal az életre, hogy nincs még vége mindennek, az épített kövek omlanak össze, de a mélyen gyökerező fa még életben van. Tehát lehet, hogy a felszínen sok minden megsérül, de a komolyabb, mélyebb dolgokat nem lehet egykönnyen "kipusztítani" az emberből.

A padló kövezete úgy van megrajzolva, mintha lefele lejtene. Maga az ágy stabilan, egyenesen áll, de mintha csúszna ki a talaj alóla. Tehát ha nem változtat valamilyen formában az illető ezen az állapoton, még mélyebbre süllyedhet, ahonnan már nehezebb lesz visszakapaszkodni, hisz kapaszkodó is alig van. Így is csak egymaga van, erre utal az ágy, hogy arra még egy személy nem fér rá, talán még egy személynek is szűk, mert háton fekve teljesen elfoglalja. Mellette nemcsak egy pohár víz van, hanem egy kancsóval, sok folyadékra van szüksége, hogy a betegséget kimossa magából. Sokkal rosszabbnak tűnne a helyzet, ha a háttérfal fehér színű lenne. Így van valamilyen fajta melegsége is a képnek, ha lenne egy könyv mellette vagy valami, amivel betegsége alatt foglalatoskodna, még pihenő időszaknak is fel lehetne fogni ezt, egyáltalán önnön magával foglalkozna, saját magának a testi, lelki, szellemi építésével. Valószínűleg elhanyagolta saját magát minden téren, utolsó helyre helyezte, s ez idáig vezetett.

A gyógyító térdei nem a beteg felé fordulnak, csak fejével nézi a beteget, tehát bizonyos szempontból megvan a távolságtartás. Ha valamilyen problémára húzzuk rá a képet, számomra ez azt jelenti, hogy valaki képes kívülről szemlélni a dolgokat, nem belefolyni azokba, ezért érdemes rá hallgatni, mert jók a meglátásai, míg valaki, ha benne van a problémában, lehet, hogy nem látja a fától az erdőt. A sztetoszkópos vizsgálat jelentheti, hogy megvizsgálja az illető helyzetét is a dologban, elemzi az okokat, tüneteket, mindezt kívülről, de nyilván nem hagyja ki a beteg szempontjait sem. A kép egyszerű, egyszerű a környezet, tehát érdemes leegyszerűsíteni a problémát, nem elszállni túlzásokba. A sárga fal melegséget sugároz, ahogyan az ágynemű színe is. Tehát jó kezekben van a "beteg" és jó környezetben.

A férfit körülvevő színek azt is jelenthetik, hogy ennél tovább nem lát. Ezeket látja, vagyis csak azt, ami körülette van és nem hajlandó mást is észrevenni. Ugyanerre utal a feltartott feje is, folyamatosan önnön magával van elfoglalva.

A száj elé tartott kéz és a fülbesúgás sunyiságra utal: ha társaságban vannak, akkor nem illik ezt tenni, ha ketten vannak, akkor semmi szükség rá. Lehet, hogy igazak, amit az illető mond, de testtartása arra is utalhat, hogy elferdíti a dolgokat. A tényeket nem a saját mivoltukban közli, hanem kiemel egyes részeket, esetleg felnagyít, aminek így teljesen más jelentése, értelme lesz. A két férfi öltözete, haja színe hasonló, csak az ing színe különbözik. A fehér a pozitív hozzáállásra utal, a sötét pedig a rosszindulatra. Ugyanolyan színű barna, mint a talaj, mondhatni "övön aluli támadásra" készül.

Ez a kevés pénz nem asztalon van, hanem egy tenyéren. Ez a lap a nyitott tenyérrel segítség adásra is utal. Valaki a kezét nyújtja felénk. Ez lehet akár anyagi segítség is.
A lila szín a mértékletesség színe. Jelenti az egyensúlyt a földi és égi között, a racionális és irracionális között. Amennyiben ezt az egyensúlyt tartani tudjuk, így számíthatunk segítségre mind égi, mind földi javakban (hisz ezt magunk fogjuk megteremteni az egyensúly megtartásával).

A kiengedett haj, a kitárt karok, a lenge ruha mind a nyitottságra, akadálymentességre utal. Manapság mondják, hogy pénzzel bármit meg lehet venni, kivéve... Itt a pénz lehet a tárgyi megjelölője a jólétnek, a lelki, tudati jólétnek, oldottságnak, szabadságnak. Ez a lap túlmutat az anyagi jóléten. Ez jelöli azt, hogy "bármihez nyúl, arannyá változik"; semmi nem lehet akadály, bátran, gondok nélkül élvezheti az életet. Az illető még önmaga számára sem akadály.

A lap jelentheti azt is, hogy legyünk óvatosak, hiszen bármikor történhet velünk olyasmi, amire nem számítunk. Végezzük tisztán a dolgokat, mert bármikor hátba támadhat valaki ott, ahol nem is számítunk rá, ne adjunk erre fogódzót senkinek, ne járjunk sötét, kis utcák közelében.
A férfi kezében ott a kés, tehát bármire elszánt, elmegy akár a végsőkig is, ha éppen azt látja szükségesnek, nem csak a megijesztés a célja.

Számomra ez a lap nem annyira negatív. Elsősorban titkot jelent. A XXXI-es lapban is érzek titkot, de azt halljuk, kapjuk. Itt viszont inkább valaki titokban cselekszik valamit, nem szeretné, ha kiderülne, talán azért, mert meglepetést szeretne szerezni, de inkább, mert "amiről nem tudunk, az nem fáj". Igaz, ezért lehet, hogy nem a kapun sétál be, hanem át kell másznia a kerítésen, de ennek érdekében még ezt is megteszi. Jelentheti azt is, hogy valaki nem vállalhatja saját magát, vagy nem akarja vállalni saját magát, valamit rejt, titkol.

Ha nem csak személyi jelölőként nézzük a nőket, hanem elvonatkoztatunk, akkor jelentheti azt is, hogy érdemes néha más személyiséget is kihozni magunkból, hogy gazdagítsuk a kapcsolatot. Hiszen, ha a férfi tudná, talán "összegyúrná" a két nőt, és az így keletkezett harmadikat választani. Ezt sugallja azt is, hogy a férfi egyik lábfeje a barna nő felé, a másik a szőke felé néz. Kissé úgy tűnik, hogy inkább a barna fele indul el, tehát nem árt egy kicsit jobban "ráerősíteni" a nőiességre. Talán egy férfi kevesebb százalékban keres társalkodó partnert, mint a nőiességet, de azért az előbbire is szükség van. Azt is jelentheti, hogy érdemes néha kezdeményezni, nem mindig arra várni, hogy majd ő lépjen.

A nők talán valamilyen összejövetel résztvevői, így találkoztak egymással, s ilyenkor "illik" beszélgetni, akár a "semmiről" is. Jelenthet egyszerű pletykálkodást is, ami tovább "száll", hisz nyitott a háttér, hiába fedél alatt, zárt teremben vannak, a háttérben az eget látjuk. Nem feltétlen rosszindulatú pletyka, hanem valaki, valami az emberek szájára kerül. De jelenthet felszabadult társalgást is, mert egyik nő sem "feszeng" a képen, mindegyik csinos, nőies, s ezt hangsúlyozza is. A barna nő fesztelenül cigarettázik, és talán pezsgőzik, annak ellenére, hogy ez nem túlzottan megnyerő egy férfi számára. Egyenrangú emberekről van szó.