Ilkával megleptük magunkat (pontosabban ő finanszírozta, ismerve pillanatnyi anyagi helyzetem) egy-egy szerelmes telefonnal. Boldog-boldogtalan korlátlan ideig beszél ingyen a szerelmével (már akinek van ugye...) a telefontársaságok akcióinak köszönhetően. Gondoltuk, ebből mi sem maradhatunk ki, úgyis elképesztő mennyiséget töltünk a telefonon lógva, hát tegyük ezt ingyen. Bementünk a legközelebbi boltba, mondtuk, hogy mit szeretnénk (konkrétan: szerelmes telefont). Nem kicsit nézett ránk csúnyán az eladó – bár nem tudom, hogy kérésünk zaklatta-e fel, vagy alapból ilyen az arcberendezése – ezért mellőztük humorunkat és illedelmesen kértünk két olyan készüléket, amivel ingyen beszélhetünk.
Gyorsan nyélbe is ütöttük a vásárt. A végén – még mindig csúnyán nézve – az eladó megkérdezte a nevünket és címünket, mert az akció fődíja egy romantikus utazás. Na mondom Ilka, ha mi nyerjük meg, az Isten le nem mossa rólunk, hogy leszbik vagyunk.
De megnyugtatott, hogy az ilyen akció úgyis mind bunda, szóval nem mi nyerjük meg.
Még egy ilyen pesszimista fúriát!
Táskámból előkapva a kártyát, dobtunk egy 3 lapost. Előtte azért elhagytuk a helyiséget, nem akartuk tovább zaklatni Miss Randaszemet. Ezeket a lapokat húztam:
Szerencse, Örömhír, Utazás

Ilka azt mondta, cinkelt a kártya, ő is akar húzni.
- Majd otthon anyukám a tiedből, az enyémhez nem nyúlsz – kaptam el a kártyát a keze ügyéből. (Jól van na, nekem is lehetnek heppjeim.)
Erre Ilka vigyorogva előhúzta táskájából a múltkor neki ajándékozott paklit. Hát igen, fertőző a kártyaőrület…
Húzott három lapot. Kirakta őket. Képpel lefelé. Majd egyenként kezdte felhúzni. Így:
Megemelte az első lap sarkát, alákukucskált, és azt mondta:
– Ha, ha, ha, mondtam én! – és nagy büszkén felcsapta:
Hitetlenség

Muszáj volt kiábrándítanom, hogy ez kiindulásnak nem is rossz, hiszen az ő gondolatait mutatja. De ő nagy magabiztosan a következő lappal is ugyanúgy tett. Ám a diadalittas arc elmaradt, mert az Ajándék lapot húzta.

A harmadiknál pedig már egészen csalódott volt:
Utazás

– Te Ilka, most az olyan szar, ha megnyerjük?
– Az nem – válaszolta – de hogy nem nekem van igazam, az igen. – és elröhögte magát.
Ennyiben maradtunk, és új telefonjainknak boldogan örömködve hazaugrottunk Cigányért, hogy levigyük a térre. És egyáltalán nem Vizslás Károly miatt, mint ahogyan itt bárki is feltételezné.
Az teljesen véletlen, hogy ő is pont ott volt.
Mert jó, az igaz, hogy akár a titkárnője is lehetnék, hiszen tudom, hogy délután 5 és 6 között szokott kutyát legeltetni, utána beugrik négy kifliért abba a kisboltba, ahol Cigányt felszedtem anno, majd hazamegy.
Négy kifli. Most vagy egész nap nem eszik és vacsorára bepótolja, vagy nem egyedül él. Ilka szerint van egy harmadik variáció is: nem zabagép, hanem hagy belőle reggelire is.
Ha már ilyen kártyavetős napunk van, mindketten megnéztük Vizslás Károlyt. Személyesen is persze, mert ott dobálta fáradhatatlanul Frakknak a labdát, de mi most a kártyát kérdeztük meg, hogy van-e valakije. Szigorúan egy lappal, nem bonyolítjuk.
Én ezt húztam:
Özvegyember

– Nem! Nem, elég volt! Nem leszek már megint Terézanyu! Mindig kifogom az éppen csalódott pasikat! – csattantam fel.
Majd megfenyegettem Ilkát, hogy letöröm a kezét, ha a Rabságot vagy a Betegséget húzza. Mindkét lap olyan embert jelöl ugyanis, aki baromira nincs kész egy szerelemre… akkor már mégis inkább az Özvegyember, az legalább már meggyászolta az „asszonyt”, jöhet a következő.
Tartva a lehetőségektől, barátnőm átült a másik padra és ott húzott.
Ajándék

– A francba! Valakit már kinézett magának! – kenődtem el.
Ilka megnyugodva, hogy nem a sebészeten tölti az estét, visszaült mellém. Vigasztalni próbált:
– De hiszen te mondtad, hogy nem akarsz Terézanyu lenni!
– Jól van na, de tudod, hogy nem komolyan gondoltam! Hirtelen felindultságában mond az ember hülyeségeket! De ha egy csalódott pasinak te adod vissza az életkedvét, az azért mégiscsak... jó érzés. Meg talán a pasi is értékeli...
És már láttam magunkat sok kis kutya és sok kis bébi között boldogan, holtomiglan-holtodiglan, amikor:
– Bocs lányok, de Cigány épp’ családalapításon fáradozik –szólalt meg kártyavetésünk tárgya a hátunk mögött, és a park távoli sarkába mutatott.
Ilkával egyszerre pattantunk fel és rohantunk, hogy megakadályozzuk a nászt, közben szidva magunkat, hogy nem figyeltünk.
Dolgunk végeztével aztán kifejtettem Ilkának, hogy azért mégiscsak egy szemét vagyok! Nekem például hogy esne, ha a legjobb résznél valaki ránktörné az ajtót (na jó, ha lenne valaki potenciális, akivel együtt lehetnék és ránktörhetnék, de tegyük fel, hogy van), szóval mit éreznék, ha valaki berontana és azt üvöltené, amit én Cigánynak és újdonsült szerelmének, hogy: AZONNAL HAGYJÁTOK ABBA, NEM TUDTOK BÉKÉSEN JÁTSZANI??? 
Visszatérve Vizslás Károlyt még mindig a padunk mellett állva találtuk, amint meredten bámulta a két – cseppet sem magyar vagy esetleg römikártyának látszó – paklit és a két kivetett lapot:
Özvegyember, Ajándék

– Látom kártyáztok. – mondta.
És elment kiflit venni.