Kész! Vége! Elég volt! Segítsen valaki, mert Cigányt egy rossz pillanatomban visszaviszem oda, ahol összeszedtem! Kétségeim támadtak saját elmeállapotomat illetőleg, miszerint hogy lehettem ekkora marha, hogy egy csavargót befogadtam. Még ha kutya is az ebadta.
Az első hónapban minden idilli volt. Amíg én dolgoztam, ő a lakásban szórakoztatta magát. Most már persze tudom, hogy csak feltérképezte, mit birok, és edzeni próbálta az idegeimet a későbbiekre. Mert azon, hogy minden délutánra szétcincálta a lyukas és páratlan zokniból gyúrt labdáját, csak nevettem. Végül is alig fél óra alatt eltakarítottam a romokat (később már több, mert megpróbálta eltüntetni a nyomokat és a végén már a vázában is találtam miszlikbe aprított és megcsócsált zoknisarkat). És a nagy séták, meg a  téren való hancúrozások kárpótoltak: akármilyen fáradt is voltam, a levegő, a más kutyákkal és gazdáikkal való ismerkedések mindig feldobtak.
Gyanakodni akkor kezdtem, amikor a minap meglátva Cigány kedvenc játszópajtását, direkt a másik irányba indultam, mert tudtam, ha most valaki szól hozzám, keresztbe harapom. Történt ugyanis, hogy arra értem haza, hogy eltévedtem. Rossz ajtót nyitottam ki. (Jézusom, a lakótelepi ajtók egyenzárasak???) Hiszen én nem termesztek zöldségeket a lakásban, sőt szántani és aratni sem szoktam. Már éppen készültem hülyének tartani az itt lakót, és agyamban végigfutott a kép, ahogy Ilka barátnőmmel röhögünk, hogy mekkora paraszt (szó szerint) szomszédaim vannak, amikor Cigány boldogan csaholva a nyakamba ugrott. Anyám - mondom -,  itt valami gáz van. Mégiscsak én laknék itt? ITT?? Megnéztem a névtáblát:
BARNA ROZI
Ekkor már áldottam magam, hogy eleddig lusta voltam új táblát csináltatni, ráírva Cigány nevét is, mert most cserélhetném vissza a régire. Merthogy ez a dög nem marad itt az biztos, egy percig sem!
Na jó, egy percig. Amíg lehiggadok, és feltérképezem, mit művelt.
Hát amire számítottam.. Távollétemben megnézte, mi van a nagy fikuszos cserepem alján. Aztán a nagy filodendronét is. Végül a szobafenyőt se kímélte. Nem tudom, milyen technikával dolgozott, de még a WC-ben is virágföld terült el. És ha már így belelendült, úgy gondolta, nem végez fél munkát. Öt centinél nem hosszabb puzzle darabokra rágta a szobanövényeim teljes állományát, beleértve a tűleveleket és a gyökereket is. Biztos, ami biztos.
Tehetetlennek és szörnyen dühösnek éreztem magam. A fikuszt anyutól kaptam, és a történtek hallatán meg akarta nekem magyarázni, hogy ez jelent valamit, ez jel, amire figyelni kell: biztos a mi kapcsolatunk (mármint vele) is ilyen szörnyű módon alakul. És még majdnem igaza is lett, mert úgy elkezdtem vele kiabálni a  telefonban, hogy sértődötten letette. De nem sokáig bírta, mert visszahívott, hogy vigyem el a kutyát állatorvoshoz, mert a fikusz (vagy a filodendron) levelei mérgezők. Hála égnek - mondtam - legalább meg van oldva Cigány eltávolítása nem csak a lakásból, de az élők sorából is.
A szobafenyőért mondjuk nem kár, úgyis kiszáradófélben volt, mióta szerencsétlenre vetítettem ki Aranka barátnőm iránt érzett összes negatív érzésemet. Tőle kaptam ugyanis, és mióta összevesztünk, a szobafenyő átvette őnagysága hervatag stílusát, pedig isten bizony locsoltam. Néha. Na jó, egyszer. Négy hónapja. De kár is lett volna rá a vizet pazarolni, ez a véreb elintézte.
Mire a kárfelméréssel végeztem, olyan ideges lettem, hogy elkezdtem Cigány felmenőit elég emelkedett hangnemben emlegetni. Valaki bekopogott, de  kiordítottam, hogy nem vagyok itthon és elhitte.
Egyetlen mentsváram a kártya. Gondoltam, vetek egy háromlapost, hogy mit csináljak ezzel a szörnyeteggel. A kártya mindig megnyugtat. Kivéve most. Főleg a húzott lapok után fortyantam fel: Ajándék, Szerelem, Család.

Még hogy én ajándékként élem meg ezt a szégyenfajzatot?! Ezt a kotorékebet? Aki ahelyett, hogy őseihez méltóan a juhokat terelgetné (oké, hogy azok nincsenek nálam, de szerepjáték vagy mifene), itt garázdálkodik. És még a  szerelem + a család lap is! Ez most akkor azt jelenti, hogy becsajozik egy gazdátlan szépreményűvel és az anya egyszer csak megjelenik az alommal, vagy mi? Mert hogy én nem szeretem ezt a dögöt és családban sem élek vele, az hótziher. Megnéztem újból a lapokat. Még mindig ugyanazok: Ajándék, Szerelem, Család.
A francba! - mondtam - Nem a magyar vizslás magas, hosszú hajú, jóképű pasival való jövőmre kérdeztem, hanem erre az elvetemültre itt mellettem. Remek lapokat húzhattam volna erre a helyzetre, pl. ezeket:
Utazás, Özvegyember, Özvegyasszony

Ez azt jelentené, hogy változás áll be az életünkben, mégpedig elég egyértelműen: mindketten magunkra maradunk. Csakhogy én vígözvegy leszek.
De nem, ehelyett három igazán jó lap. (Lehet, hogy szelektálni kellett volna előtte és csak a végzetes lapokat a pakliban hagyni??)
Most mi legyen? Ez most azt jelenti, hogy adjak neki még egy esélyt? Ha kirakom a szűrét, meghazudtolom a kártyát. Meg különben is, kutya nélkül hogy menjek vizslás pasi vizslatóba a térre? Ugye hogy ugye?
Na jó, de ha csak egy papírcetlit is széttép, mehet oda, ahonnan jött! A kis bolt elé a hozzám hasonló, szerelemre vágyó, idióta csajokat szédíteni.