Három nap nyugalom után már kezdtem ellazult állapotba kerülni, amikor hazaérve egy cédula fogadott az ajtómon. Nemes egyszerűséggel ennyi állt rajta: „megölöm azt a dőgöt”. Na de ki?? A Fekete Kéz?? Aki mellesleg még helyesen írni is képtelen? És miért? Tudtommal Cigány nem jár át más lakásába földet művelni.
Átkopogtam kedves szomszéd Teri nénimhez, hogy mit tud a dologról, úgyis mindig itthon van. Fel is világosított nyomban. Sajnos a 1,5 mondatos információ ugyanannyi órába is telt, mert közbe beleszőtte Bianka lánya szüléstörténetét is, de végül csak kihúztam belőle, hogy Cigány a kapun való ki és belépésem közötti cirka tíz órában a vonyítás/ ugatás/ vonyítás kombóval szórakoztatja a lakókat. A cetlit pedig egy  Bánó Kálmán nevű fiatalember ragasztotta ki, ezt Terike néni teljesen véletlenül látta meg, amikor a kukucskálót takarította.
Na de ki a fene az a Bánó Kálmán??
-Tudja Rozika, az a fess, nagydarab, rövid hajú fiatalember, ki maga fölött lakik.
Ekkor esett le. Az a hülye izomagyú kopasz állat, akit köszönni még soha nem hallottam, sőt a liftajtót is előszeretettel csapja be az ember orra előtt. Még hogy rövid hajú és fess- háborogtam. De azért megköszöntem az infót, és kértem, ha legközelebb is a kémlelőnyílást tisztítgatná és bármi érdemlegeset látna, csak szóljon. Teri néni megnyugtatott, hogy holnap a lépcsőkorlátot fogja suvickolni, tehát a figyelmét semmi nem kerülheti el.

 Másnap reggel aztán beszéltem Cigánnyal. Rövid voltam és tömör: „Kuss legyen. Egész nap.”  Megvesztegetés céljából pedig kint hagytam neki egy förtelmes mű-cserepes virágot, amit még az exem anyukája hozott és eddig az ágyneműtartóban virágzott.
A biztonság kedvéért dobtam egy gyors háromlapost, hogy minden rendben lesz-e? A lapok megnyugtatónak bizonyultak: Ház, Tiszt, Látogatás.

Hmm, szóval mégiscsak megembereli magát ez a fess Bánó gyerek odafentről, és alászáll bocsánatot kérni.
Sajnos, nem mindig tudok úrinő maradni, ezért felosontam és ragasztottam neki én is egy cetlit, csak hogy jól induljon a napja: „Nálam a kutya vonyít, nálad meg  a hifi torony, különben pedig ha eljárnál  dolgozni, nem zavarna ez a dög.”  Miután ilyen jól elégtételt vettem, nyugodt szívvel indultam dolgozni.

Hazaérve Teri néni már a kapuban fogadott:
- Rozikám édes, vendége van!
Aha – gondoltam magabiztosan. Izomagy Kálmánka jött egy üveg borral vezekelni.
- Ki? – kérdeztem azért ártatlanul.
Teri néni a parkoló rendőrautó felé biccentett.
- Micsoda?? – pirultam el. – A nyomozó pasim, aki tavaly galád módon elhagyott, nem bírta tovább és vérvörös pipacsokkal teleszórva a lépcsőházat vár rám az ajtóban. A francba, és még smink sincs rajtam…
-Teri néni, nincs magánál egy tükör?
Ez a lány nem komplett, tényleg jogos a rendőri felvezetés - láttam meg szomszédasszonyom arcára kiülni a gondolatait.
- Mindegy, tessék hagyni, jó leszek így is. - és feltrappoltam mellette a lépcsőn.
Az ajtóm előtt kiábrándító kép fogadott. Pipacs és volt pasi sehol, helyette „Levelező Bánó Kálmán, fedőneve: Postás” és két vadidegen rendőr. Az egyik tisztára, mint Mekk Elek: vékonyka, kecskeszakállas, a másik meg inkább a Disney vonalat erősíti: termetes test, nagy sörpocak, és még a narancssárga láthatósági mellény is rajta – hamisítatlan Micimackó fíling.
Ha már nem a volt pasim, akkor e három férfiember közül legalább egy lehetne olyan, aki bejön nekem, már csak a nagy számok törvénye alapján is, de nem, itt dekkol nekem három szerencsétlen ábrázatú. Mindez egy pillanat alatt futott át az agyamon, és ezzel egyidőben tudatosult bennem az is, hogy ez az idegesítő zaj nem Misike hegedűgyakorlása a harmadikról, hanem a Cigányé odabentről.
Annyira azért nem vagyok lassú felfogású, mint amilyennek látszom, így  rögtön rájöttem, hogy Munkakerülő Haver szabadította rám a rendőröket. Ekkor ért a megvilágosodás is, hogy a reggeli kivetésben a Tiszt lap nem ezt a feljelentgető barmot jelölte, hanem magát az egyenruhás közeget. Megszólalni sem volt idejük, én megelőztem őket:
- Rendben. Holnap keresek neki új otthont. Csak még ma éjszaka hagy maradjon itt. Megígérem, egy hangja se lesz – és szégyen, nem szégyen, már majdnem bőgtem.
- Nem igazán értem kisasszony, hogy miről beszél, de nyugodjon meg, nem történt semmi baj, a betörő csak a zárat rongálta meg. A kutyája ugyanis olyan éktelen ugatásba kezdett, hogy Bánó úr lejött megnézni, mi történt.
- Gondolom, nagykéssel a kezében... - mormogtam, de közben rájöttem, hogy még hálásnak is kell lennem (el)Bánónak.
- Te zavartad meg? - kérdeztem, csak hogy mondjak valamit. (Különben meg hol volt mindeközben Teri néni és a korlátsuvickolás??)
- Nem. A kutyád. – vigyorodott el. Én csak a rendőröket hívtam.
Ekkor Mekk Elek megkérdezte, hogy bemehetnénk-e elintézni a formaságokat.
Az ajtón belépve büszkén néztem körül: rend és tisztaság, sehol egy elöl hagyott bugyi vagy egyéb kompromitáló tárgy. Bezzeg a filmeken ilyenkor mindig kellemetlen helyzetbe kerül az ember lánya, rumli, szétdobált piásüvegek.. micsoda gagyi forgatókönyvírók – gondoltam – , az élet azért más. Elégedetten hellyel kínáltam őket.
Micimackó felvette a jegyzőkönyvet, megtudtam, hogy Kálmánkával napra pontosan ugyanakkor születtünk, na itt dőlt meg az asztrológiába vetett hitem, hát én nem vagyok ilyen suttyó, mint ez itt, de később Ilka felvilágosított, hogy biztosan más az aszcendensünk. Hát enyhén szólva. Merem remélni.
Különben is a taplója kéjesen vigyorogva pillantgatott az asztalon nyitva hagyott női magazin „Hogyan pasizzunk be?” című írása felé. Én meg csak magamban röhögtem, hogy akkor milyen képet vágna, ha reggel nem olvastam volna tovább és a tegnapi cikknél lenne nyitva, az ugyanis a „Hogyan vezessük rá partnerünket a G-pont megtalálására” címet viselte.
Bezzeg a  filmeken ott lenne nyitva... Ismét elégedetten nyugtáztam magamban, hogy minden rendben.
A jegyzőkönyvet megírták, épp induláshoz készülődtek, amikor  Micimackó megkérdezte, használhatja-e a mosdót.
- A WC-t? - kérdeztem.
- Azt – pirult el, amitől még Micimacisabb lett.
Megmutattam hol találja. Azonban, ahogy kinyitotta az ajtót, megtorpant.
- Valami gond van? – néztem rá értetlenül.
- Semmi. Vagyis… Mindegy. Mi úgyis végeztünk, viszontlátásra. – és elhúzták a csíkot mind a hárman.
Most saját szememmel győződtem meg róla, hogy igenis van alapjuk a rendőrvicceknek. Mi ütött ebbe az emberbe? És benéztem a WC-be. Nem kellett volna. Viszont arra jó volt, hogy önvizsgálatot tartsak és megkövessem a  forgatókönyvírókat:
Az exem anyukájának mű-cserepes gaza a WC csészében figyelt.