Életem a cigánykártya
Irén jósnő élete saját jóslatai tükrében
5. rész
Egyelőre azonban maradjunk Randánál.
Mivel kevesen jártak háremben, kevesek élték meg egy arab család belső világát, ezekről nagyon sok leírás kering. Érdekes módon azt senki sem írja le részletesen, hogy milyen az élet egy német családnál, mondjuk Thomaséknál a Schillergasse 5-ben, de azt szeretik leírni, milyen is egy arab család zárt belső élete. Úgyhogy én ezzel csak annyira bajlódom, hogy elmondjam, ott, 13 éves koromban, amikor az össze házasélet tapasztalatom kimerült abban, hogy hallottam Annát érdeklődni a vendégénél, elment-e már és hogy elmaszatoltam Günter katonácskáit, akkor lettem én jó feleség és jó anya. Úgy, hogy láttam Randát. Láttam, ahogy fogadja Omart. Ahogy elfogadja. Érdeklődően, szeretettel és mégis valamiféle szigorral. Így azt érte el, hogy Omar tökéletesen őszinte volt hozzá. Randának nem volt más hatalma a fia felett, csak a gyengédsége. Omar pontosan erre vágyott. Neki aztán a legkevésbé volt szüksége arra, hogy csodálják a hatalmát, eszét, erejét. Neki gyengéd elfogadás kellett, éppen annyi szigorral, amivel saját maga iránt viseltetett. Mert neki aztán nem kellett megbocsátás, hízelkedés, alázat. Férfi volt a talpán, aki elég erős ahhoz, hogy belássa hibáit. Az apróbbakat és a nagyokat is. Jóleső volt erről beszélnie Randának, aki részben valami olyan szerepben volt, mint a katolikusok papjai.
Most látom, el is felejtettem tisztázni: Randa Omar anyja. A feleség viselkedést azért tanulhattam tőle, mert náluk a kettőben alig van eltérés.
Szóval én ott megtanultam, hogyan legyek jó anya, jó feleség, szűzen, apátlanul, anyátlanul.
Ezért mondja a Mester: legfőbb példaképünk a Szűzanya, aki Isten fiát neveli, és az ő anyja is szeplőtlen fogantatott. Mert csak az ő fia lehet Isten fia, aki a megváltást hozza.
(Nyugi, nekem is egy élet kellett, hogy kezdjem érteni a Mester szavait.)
Omartól azt tanultam, mi a magabiztosság. Az, ahogy elmondta Randának, mi nyomja a lelkét. És ahogy átlátott rajtam.
– Tudod, nekünk mi bajunk a kártyáddal – kérdezte másnap, amint letette elém a paklit.
– Még Günter se tudta pontosan, válaszoltam olyan őszintén, hogy magam is meglepődtem.
– Az, hogy tiszteletlen voltál miatta anyámmal.
Lehajtottam a fejem. Nagyon halkan mondtam:
– Hiba volt. A kártya biztosan arra tanítana, hogyan tiszteljem.
Omar férfi. Várt, amíg ránézek.
– Fontos neked a kártyád?
– Igen.
– Más bajunk is van vele, de ezt sokat kellene magyarázni. Mi az, ami betölthetné az életedben a kártya szerepét. Mert fontos neked, azt látom. Gondold ki, és megkapod.
– A paklival mi lesz – kérdeztem.
– Mivel?
– A kártyával.
– Visszaadom Günternek.
– Olyat kaphatok, aminek csak hátoldala van?
– Mit írsz rá?
– Arab számokat.
– Kapsz.
Szerintem egy hétig hiánycikk volt a kártya Frankfurtban, mert Omar felvásároltatott valami hatvan paklit, hogy hozzájusson az üres tartalék lapokhoz. Estére ott voltak az üres kártyák, én pedig beszámoztam őket. Arab számokkal. Most a „Mirabella kártya” számai innen vannak. Az én ötletem volt, hogy hagyjuk azt a sok hülye aláírást, amiket a gádzsók az ujjukból szoptak. Persze Reginának abban volt igaza, hogy az arab számok könnyen elviszik a figyelmet. Lottószámokat, villamosjáratokat és születési időket fognak hozzárendelni a babonás emberek. Ez bizony csökkentené a cigánykártya hitelét. Hát így lettek az araboknál kigondolt számokból rómaiak.
Szóval elkezdtem gondolatban hozzárendelni egy-egy kártyához egy-egy számot, így újra tudtam kivetéseket készíteni. Omar és Randa belement a kompromisszumba.
Így jutottam én biztos otthonhoz.
Az Olvasó is bizonyára meglepődik azon, amit én is csak nehezen tudtam helyre tenni az egész történet során. Tudtam, hogy a következmény, a kimenetel a 4. 5. 6. kártya lesz. De hogyan kerül közéjük az árulás? Az L?
Emlékeztetőül még egyszer annak kivetésnek az utolsó része, mely azt kérdezte: Milyen a kapcsolatom Günterrel?
 |
 |
|||||||
Kérdező |
A másik |
|||||||
 |
 |
 |
||||||
4: Követ- kezmény |
5: Követ- kezmény |
6: Követ- |
(Ha kíváncsi vagy egy kártyalap jelentésére, klikkelj rá!)
Hát ez volt a legfőbb tanulsága Randa gyengéd világának. Mert a mi fogalmainkkal Randa beárult Omarnak. Günter is kiadta neki a cigánykártya paklimat. Én pedig már akkor úgy éreztem, az árulás és az árulkodás csak a mi világunkban van. Ott, ahol olyan bensőséges és gyengéd a kapcsolat, ott a férfi olyan magabiztos, mint Omar. Önálló, határozott ítéletet alkot, nem hallgat az árulóra, azért nem is lehet elárulni. És Randán is láttam, tiszta, nyílt szívvel elfogadja Omar megoldását. Ezzel közénk is valamiféle békesség költözött. Világosan láttam, semmi értelme Randával küzdenem, hatalmát csorbítanom, mert ha ezt akarom tenni, Omar meg fog vetni.
Márpedig ekkor már csak egyetlen dologra vágytam: hogy Omar szeressen. Legyen az uram.