(Ha kíváncsi vagy egy kártyalap jelentésére, klikkelj rá!)

Értetlenné tettek. Bizony, nagy sietségemben elfelejtettem pontosan feltenni a kérdést. Erre megjelenik a kaszás. Azt mindig komolyan kell venni. Alapvető változás, de miben is? Abban, hogy visszajönnek-e? Marikát illetően? Az üzletet illetően?

Ez a három lap hosszú időre meditációs sorrá lépett elő nálam. Ha volt egy szabad percem, velük gondolkodtam, ha álmodtam, előjöttek, mert megéreztem, a cigánykártya fontosat mondott nekem. Úgy van ez a cigánykártyával, hogy egyfelől csak pontos és világos kérdésekre válaszol, másfelől azonban mint jó barát, szeretne néha csak úgy megszólalni. Ha tehetné, hát leülne egy teára velem, kicsit beszélne az időjárásról, kerülgetné a forró kását, aztán megköszörülné a torkát és előjönne a farbával:
– Már régen akartam mondani, csak valahogy olyan kellemetlen erre rátérni, de nézd, én nagyon szeretlek téged és jót akarok neked, úgyhogy…
A cigánykártyának erre ritkán van alkalma, hacsak nem teremtünk neki. Általában kiesett, megfordult, vagy csökönyösen visszatérő lapokkal hívja fel magára a figyelmet.

Amióta ez az eset előfordult, azóta sokkal többet beszélgetek a cigánykártyával úgy is, hogy engedem őt magát szólni.

Szóval jött ez a XLVI  L  XXV kivetés. Sorsforduló.
Namost jön a kérdés, hogy kivel tudom én ezt megbeszélni?
Ugye a Mester olyan, hogy megjelenik, amikor ő jónak tartja, Reginának pedig hosszadalmas leírni ezt az egész Marika és szőnyegcsomózás történetet.

Ki marad? Atyaég! Van nekem egy férjem is. A cigánykártyáról ugyan hallani sem akar, de ki beszél itt cigánykártyáról?
– Marika vigasztalgatása miatt lekéstem egy fontos kuncsaftot – meséltem neki este.
– Harmadik tétel: Marika akkor okozza a legnagyobb kárt, ha nem tesz tönkre semmit – vigyorgott. – Amúgy honnan tudod, hogy fontos kuncsaft volt?
– Nagyon értett a szőnyegekhez – válaszoltam.
– Azt honnan tudod?
– Már járt nálam.
– Látogat?
– Hülye vagy. A feleségével volt.
– Mit jelent, hogy ért a szőnyegekhez? – kérdezte komolyan.
– Alapjában tudod, mit jelent. Érti a csomózásokat, az anyagokat, a motívumokat, meg tudja állapítani, hol, mikor készült a szőnyeg.
– Ahogy a borszakértő megmondja, honnan való a bor, és milyen évjáratú. Látod, ezért kérdezem. Mert a művészet kreativitás. A borosok pedig kezdenek rátérni arra, hogy eltüntessék az évjáratot, azonos minőségű bort áruljanak folyamatosan.
– Mint a kóla?
– Olyasmi. Mert ugye egy kis pincének van néhány száz liter jó bora, mire az emberek kezdik megismerni, már el is fogy.
Megdöbbentem. Ugyanerről volt szó a szőnyegek kapcsán. Ha kermáni a szőnyeg, akkor olyan legyen. De ne jöjjön sorozatgyártásból. 
– Sörözetgyártás – mondta ki a férjem hangosan a gondolatomat.
– Borozatgyártás – nevettem.
– Szóval, ha van egy kis perzsa faluban egy művészi lélek, aki megújítaná a szőnyegszövést, aki örömét lelné benne és kreatív lenne, az tönkre tenné a falu hírnevét. 
– Önmagát hamisítaná – vágtam rá. Mint amikor a Queen Freddie Mercury nélkül lép fel.
– Már megint a perzsáknál vagyunk…
– Több köze van Indiához és a párszikhoz.
– Főleg, mert a párszik is modernizálták a tanokat, az eredeti gabaroktól elszakadva.
– Te ezt honnan tudod? – nézett rám férjem döbbenten.
A szemében tisztelet és csodálat fénye villant fel. Először nézett rám így. Nézett már rám megvetően, szerelmesen, elismerően, de így még sohasem.

Megértettem, hogy az a bizonyos IX, XXXI, IV kivetés, amivel a fontos vevő beléptekor szólt a cigánykártya, valójában azt jelenti, ennek az eseménynek a hatására fog engem a férjem erotikus társon és családanyán túl még értelmes, bölcs asszonynak is tartani.

Nem mertem mondani, hogy a Mestert sokunk Szaosjansznak tartja, ezért csak annyit válaszoltam:
– A cigányoknak is lehet köze ehhez a párszi történethez. Perzsiából is vezet út Rómába.
– Túlságosan sokáig gondolkodtál a válaszon – nézett rám vizsgálódva. – A szemed is nagyon forgott – tette hozzá.
Nyilván azok az első idők juthattak eszébe, amikor még nagyon távol voltunk attól, hogy férj-feleségként beszélgessünk a konyhában, miközben gyerekünk alszik.
Pedig nem sokkal a megismerkedésünk előtt kezdődik ez a történet. Azzal, hogy önmagamat kezdtem keresni, a fajtámat is meg akartam érteni. Tudni akartam, mit is jelent az, hogy cigány. Ha már megadatott az iszlám kapcsolat, hát kihasználtam.

Mielőtt azonban erre rátérnék, hagyjuk ott az asztalnál az én álmélkodó uramat, hagyjuk aludni a gyereket és nézzük meg Marika történetét.

Rövid lesz. Másnapra eltűnt. Az élettársa még felhívott, miszerint nem tudta elviselni a sok megaláztatást, vádat és rágalmat, ami nálunk érte. Ajánlottam, fizetnék az addigi munkáért, de ezt fölényesen visszautasította, mondván, még Marika tartozik nekünk, annyi kárt okozott.
– De hát azt mondta, csak rágalom volt minden! – döbbentem meg.
– Azért volt benne igazság: a beletört kulcs, a mosógép, az autókulcsok és a főzőlap, szegénykém, zavarodottságában ezeket a hibákat tényleg elkövette.
– És mi volt a megaláztatás, a vád és a rágalom? – csodálkoztam.
– Kérem, ezzel ne zaklasson. Elég így is vigasztalgatnom őtet.
Így mondta. Őtet.

Este ezt meséltem el az én uramnak.
– És mit mondott az a te híres kártyád? – kötekedett.
Régen tett ennyire boldoggá. Még ha viccesen is, de foglalkozik a cigánykártyával.
Feltártam előtte azt a bizonyos kivetést.
– Mit állítasz róla? – kérdezte a hadmérnök alaposságával.
– Azt, hogy eszerint Marikával ugyan pillanatnyilag bizalmatlanok vagyunk, és még össze kell csiszolódnunk, de végeredményben jól megleszünk egymással.
– Így is van – mondta vigyorogva. – Jól megvagyunk egymással.
Nevetett, átölelt és kihasználtuk a csendes estét.